hogy a jamaikaji! Ezt mantrázom már két napja,és énekelem, és fütyülöm,és amikor az jön,hogy: "előkelő",akkor lassítok,mintegy előkészítem a kedvenc részemet,mert az úgy szeretem kimondani,hogy "akár egy Brit naszád",és kicsit karikírozgatni,csillogtatni a hangomat,mint tíz éves koromban is tettem volt.Csak akkor még anyával ezt közösen énekeltük A Vojtágival meg a bodrogigyuszibácsival,miközben a talpunkra volt erősítve a padlófényesítő kefe, és jót csúszkáltunk a pasztán,a nyitott ablaknál,de amikor jött ez az ominózus rész mindig leálltunk cseppnyit,összenézve,összekacsintva ,hogy ezután teli torokkal üvölthessük bele a szuterinlakásunk csillagszórós nyáridélutános revüjébe,hogy "Brit naszád"!
Csak már fényesedne a szemem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése