A gallér

Rontó Pál 1.






Palika aranybarna hajú, zöldszemű, örökké sebestérdű kislány volt. Nagy masnikat kellett viselnie a hajában, mert akkortájt ez volt a divat. Nagyi a szép lófarkakat és fonott copfocskákat óriási műgonddal készítette el, és ennek csimborasszója a helyes kis nejlon masnicska, mintegy megkoronázta a remekművet. Így indult Palika minden reggel az oviba.

Érdekes, mikor délután hazaért, már nem volt semmiféle masni a hajában, a copfok is szétestek és az Amerikából, rokonoktól érkező habos-fodros ruhácskák sem voltak már makulátlanul tiszták. Amikor megkérdezték tőle otthon, hogy tud úgy kinézni, mint a „varacskos disznó”, a kislány ártatlanul csak annyit mondott, hogy ő igazán nem tehet semmiről: ha egyszer koszos az óvoda.

Felnőttországban sok olyan dolog volt, amit nem értett. Szerette volna megérteni, ezért gyakran kellett bizonyos eszközöket használnia. Például ollót. Hasogatott, darabolgatott, vágott, tört és illesztgetett. Nem összetartozó tárgyakat passzintott össze, csak azért, hogy kipróbálja, jól működhetnének-e együtt.



Nagymami perzsagallérja:

A kislánynak volt egy pompás babaszobája. / egy konyha, szoba és még fürdőszoba is/. Mindez berendezve, aprócska bútorokkal. Akik ott laktak, a hajas és kopasz babák, a pisilősek és bőgősek, szinte mindenkinek volt neve.

Picuri egy nagyon sírós babácska éppen fürdeni készült aznap. Anyukája, vagyis Palika, beültette a fürdőkádba, ő maga, pedig kisietett a konyhába megetetni Öcsikét. Egyszer csak hatalmas oázás, Picuri kiesett a kádból és megcsúszott a fürdőszobapadlón. A kicsit, meg kellett nyugtatni, és miután elaludt, Anyuka, vagyis Palika úgy döntött, hogy balesetvédelmi okokból kifolyólag szőnyeg kell a kád elé. Nosza ollót ragadott és csekély idő múlva rá is lelt a szekrényben nagymama zacskóba bújtatott télikabátjára. Ennek gallérja puha volt és bolyhos, mint egy igazi fürdőszobaszőnyeg. A kis négyzet alakú szőnyegecske elég jól mutatott a kád előtt, és a babák sem csúsztak el ezután.



Már november volt, és kezdtek hűvös szelek fújni. Mamika templomba készülődött, kis kontyát igazgatta, majd kendőt kötött. Végül kiemelte a szekrényből perzsagalléros kabátját, a tükör előtt begombolta, retiküljét a karjára vette, és mosolyogva nézett Palikára, aki a konyhaasztalon rajzolgatott éppen teljesen elmélyülten. Ekkor lépett ki Mari, a kislány anyukája a szobából, és azonnal fel is kiáltott:

- Mama! Mi a fene van a te galléroddal hátul? – Palika már sejtette, hogy itt valami nagy baj lesz. Mari nagyon mérgesen nézett rá, és rögtön nekiszegezte a kérdést.

- Ezt Te csináltad? – Hiába volt eztán már minden magyarázkodás, arról, hogy a babáknak szükségük volt a kis szőnyegre, és Palika azt sem értette igazán mi az a „perzsaszőrme”. Kikapott a „csípős vonalzóval”. Ezért a rosszaságért tíz csípős járt meztelen fenékre. Mari és mami nagyon haragudtak. Ezután Palika sokáig nem babaszobázott, és valahogy úgy alakult a felnőtt élete is, hogy a fürdőkád elé soha nem tett szőnyeget.