2008. július 5., szombat

Jön és megy

Hát már nem csak "hálni jár belém a lélek",etetnem is kell,ésmindenféle igényei vannak,és az annak a jele,hogy jövök kifelé.Hogy pontosan miből,azt azért nem tudom,mert ha szóba teszem,vagy rakom,akkor elmúlik lényege,persze mondhatnám,hogy lennt voltam,vagy bennt voltam,hogy ottan sötét volt és kilátástalanság,meg fáztam is,meg szorongtam,meg ilyesmi.A szorongás nekem már meg sem kottyan "taszigálom,toligálom a szorongást szerteszét"-ahogy a nóta mondja.Jön és megy.Néhamegvendégelem,elkvaterkázunk a konyhában,adok neki egy kis chardony-t,/mert a piszok azt szereti/,megmondja nekem mindig a tutit,hogy mit kéne máshogy,meg hogy kéne hatékonyabban.Miért nem vagyok talpraesettebb,miért kell mindig a vajas felemre pottyannom,és különben is,hát nem látom,hogy ebben a világnak nevezett izében,csak úgy lehet egyről a kettőre,ha valaki szemfüles és rámenős!S,akkor itt csöppnyit megpihenünk,s elhallgat.Én kenek neki egy pestós pirítóst,Ő meg arra próbál rávenni,hogy írjam ki magamból Őt,s akkor Ő elmegy,persze tudjuk mindketten,hogy visszajön nemsoká,ez a mi kisédesded játékocskánk.'Há most elment pár napja.Rögtön leszaladtam a nagypiacra és vettem egy kiló epret.Meg kaprot,meg újkrumplit,meg gévagombát.Társalgási készségem is kezd visszatérni.Gyakorlatilag ez most a ló túlfele,mert mindenhol és mindenkivel beszélgetek,de tudok hallgatni is.

1 megjegyzés:

Bujdosó Miklós írta...

A feneketlen tintató átáztatja Mecsek tereit, s mint kifogyhatatlan ecset, kékeket fest eléd. Meg aranyló chardonyt, piros epret, zöld sámánszelídítő szemeket. A tintalé szerteterjedt szellemi fogantatások felé araszova. Szólt a Sokol, sercegett a pestos piritos dallama, az éter a lány lábain át lassan bediffundált. Felkúszott lelkéig, és táperővel látta el. Mert ennie is kell. Aztán megmozdult a kéz, körbefonta az ecsetet, és színeket varázsolt újrahasznosított képernyőre. Védte a fákat. Jól tette, jól teszi. Hogy ír! Már látom, érzi, a feneketlen tintató újra festeni indul a ló mindkét felén. (marmiki)