Mit lát magából az ember? Évtizedek után,eltávolodva,vagy megrekedve a múltban,kinőve a csacska önképeket és régi barátokat. Már "L"-es kell,az Ő dioptriája meg megközelíti a tizest,még nem kopog a botunk a kórházfolyosón,még csak a válások és a testi-lelki leépülések,hazúgságok jobbra-balra,és közben ömölhet az "epe" a másikra,mert fájdalmas az újjászületés kínja,és a keserűséget másra hányni könnyebb.
És közben tombol a nyár,izzad a flaszter, Ikaruszok szántják a buszmegállókban a betont,rím nélkül kushadok az árnyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése