Béke

Béke van.
Vannak napok, amikor a derű elfelejt felébredni a testemmel. Tudom, hogy ott van valahol, mégsem jön velem. Ilyenkor, vagy hagyom még aludni, vagy ébresztgetem….
Ha nagyon mélyen alszik, nem lehet zavarni, semmiféle csalafintasággal .
Tudom én ezt.
A derű: korona. – már messziről látszik. Nem csak a fényessége miatt, inkább a kiterjedése, ami látható. Nagy narancssárga kört csinál, ott összejönnek mindenféle emberek, olyanok is, akik nem ismerik egymást, egyszer csak mennek egymás felé, és mosolyognak, mert mondjuk van egy szép cipőfűző, vagy kalap a másik fején, ilyenkor a másik akire mosolygunk nem gyanakodva húzza fel a szemöldökét, hanem megérti, hogy „derűnapod” van és visszamosolyog..
Rettentő rossz volt ma a ballábam, amivel keltem, de már este gyanús volt, sajgott.
Kettő volt a választás reggel : engedem magam szeszélyeim szerint hangulatoskodni, vagy felmegyek a hegyre.
Béke németjuhász, lány kutyu., szomszéd Viki kutyája.. Szeretjük egymást. Néha sétálunk együtt. Béke jó megoldás volt. Ő is örült, és én is. Nem húzott, csak kicsit és néha…
Kipárolgott az éjszakai rossz álom, lépésről lépésre jobb lett a napkezdet, Béke öröme a réten
nyargalászva átköltözött belém is…Melegpárás eső is jött, meg szél is közben. A Rét üres, csak mi ketten: Békekutya és én. Kenyeret vettem hazafelé a tettyei kisboltban és Békének egy kiflit.