2009. június 10., szerda

Nyár,cseresznye,Sokol

Tegnap egy cseresznyefán töltve a délelőttöt, élesen bevillant egy kép. Nagyanyám áll a présház ajtajában kis kék köténykéjében, hosszú ősz copfja feltekerve kontyba, a nevemet ismételgeti egyre kétségbeesettebben. Mindezt én a diófa „harmadik” emeletéről nézem, hallom. „Büdös kölök”- motyogja, - „majd adok én neked csavargást!”
/Persze, mindig tudtam, hogy a déli harangszó Szent, akkora akárhonnan haza kell röppeni, bárhol is érjen, és bármi közben…/
Ott van velem a Sokol, ezért nem válaszoltam. Most akkor hogy másszak le a fáról, hogy ne vegye észre, hová dugjam? Egy kis rövidnaci, meg esztétikai szempontból fontos a tizenegy éves kamaszlány cicifix, ez az összes rejtekhely. A kis fekete doboz meg elég nagy ahhoz, hogy éppen sehová, semmiképp. Jó, hát akkor várok még. Kitalálom, hogy Nagyi biztos ebédel majd, aztán talán lefekszik, ahogy szokott. Én meg akkor lesurranok és visszateszem a helyére a feketedobozt a kredencre. Mintha nem is lett volna soha a kezemben. Fux néni csoszog a présház felé, kis bögréjével,bort fog kérni a nagyanyámtól. A tervem meghiúsul. Legalább fél óra, amíg elmegy. Na jó, na jó, lemegyek eközben, Ők úgy is odabenn maradnak. Már araszolgatok a „döggel”, ágról-ágra, óvatosan, és egy kapaszkodás és lépés egyensúlyvesztés kapcsán a Sokol leszáll magától. Öreganyám Fux nénivel kipenderül, nézik a rádiót, ami beindul valahogy magától, majd recseg, nyöszög és végül elhagyja e földi poklot végképp.
Engem akkor jól elfenekeltek, a Fux néni volt a drukker.
Majdnem három évvel később Anyám végre vett egy sztereó rádiót. Amikor elment otthonról közölte velem, hogy az Ő felügyelete nélkül nem szabad bekapcsolnom, mert én úgyis tönkreteszem. Egyszer mégis bekapcsoltam és hát nem voltam otthonos a gombok nyomogatásában, próbálgattam egyszerre kettőt is. Leégett e transzformátor vagy mifene. Bűzlött a lakás. Így lépett be Anya, aki nem is vert már meg, csak annyit mondott, hogy „- Rontó Pál nyáron dolgozni mész a kertészetbe!”
Betartotta az ígéretét. Ott is volt egy Sokol, már egy kicsit snájdigabb. Ha azt mondták kapcsold ki, vagy be, én kapásból tovább gereblyéztem.

1 megjegyzés:

Gábor Gombos írta...

Aranyos. Nekem még mindig megvan a Sokol-om. Különösen úgy szeretem hallgatni, hogy nem a számára rendszeresített elemmel, hanem zsebteleppel táplálom, amit, a doboza hátához befőzőgumival lehet rögzíteni. Igazán bájos. (Bár az én kevencem a VHF 206-os rádió volt, amin nyaranta egyfolytában BBC-t hallgattam.)